Crewként is párszor végig kellett járnom ezeket a gyönyörű járatokat. Szerencsére évekig nem osztottak be USA vízumra (Kanadát és USA-t csak speciális USA crew vízummal lehet csinálni), így turista osztályon nem kellett végigszenvednem a járatot előtte. Ennek köszönhetően először business osztályon tapasztalhattam meg ezt a csodát. Kanada, USA, egy és ugyanaz, hasonló utasközönséggel. Az egyik legelső transzatlanti járatom Torontóba vezetett a Chelsea hotelbe. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket az egész járat alatt az a 3 napos layover Verával. 

Nézzük hogyan is néz ki egy ilyen járat business osztályon az A380-on. Boeingen meg egész megvagyok ezekkel, mert ott 2,5 óra pihenő helyett olykor 4 órás alvásra is jut idő a gép hátuljában lévő kis bunkerben, ahol vízszintesben kialhatom magam és legálisan bujkálhatok Siva állatkertjétől. A 380 ezzel szemben trükkösebb pihenő szempontjából. A probléma a következő. Az Airbuson a régi szép időkben ha jól emlékszem 24 vagy 26 fős legénységgel számolhattunk. Nem emlékszem melyik szám a helyes. Viszont a hivatalos pihenőben összesen 9 ágy található. Egyébként a börtönben jobb fekvőhelyek vannak mint a 380-on. Belépve egy kocka alakú, kóddal nyitható zárt ajtós helységben találja magát az ember. Ez az utasoktól elzárt hely nagyon pici, állva maximum három ember fér el benne egyszerre a lefekvéshez készülődve. Az ajtótól balra található egy ágy, rögtön szemben egy másik ágy, és jobbra is egy ágy, mind átölelkezve, középen egy minimális területet hagyva maguk között. Mindhárom ágynak a tetején plusz ket-ket ágy. (Most itt nagyon nagylelkűen ágynak neveztem őket, pedig csak deszkák voltak azok.) Így jön ki a kilenc. Ebbe a száraz levegőbe belépve már alapból elfog a klausztrofóbia még engem is, hiszen a teherfelvonó liftek nagyobbak mint ez a pihenő. Viszont jól esik elmenekülni a követelődző indiaiak elől. A 24-26 cabin crew-nak a pihenő csak úgy jön össze, ha három részlegre osztjuk a pihenő időt. Viszont meg kell hagyni az összes crewt a fő szervizekre. Ezeken a jártokon három szervizt szoktunk végigvinni. Jó esetben egy meleg reggelit, vacsorát/ebédet és egy úgynevezett light bite szervizt különböző sorrendekben. A reggelihez és meleg főételhez az összes crew-ra szükség van, tehát addig nem pihenőzhet senki. Ezekre a szervizekre 2.5 órát számolnak. Ennyi idő alatt biztosan be lehet fejezni a szervizt egy teli járaton. Még turistán is egy kis segítséggel. Kétszer 2.5 óra az 5 óra szerviz, amin kötelező részt venni, így a 14 órás járatból marad 9 óra, amit pihenőre lehet költeni. Azt is leosztva hárommal a három kör miatt marad 3 óra per fő (viszont vonjuk ki a fél-fél óra felszállást és leszállást). A lényeg, hogy összesen 2.5 óra jut átöltözéssel együtt a pihenőre. Ezzel szemben a boeingra kevesebb crewt kell rakni, a gép pedig sokkal nagyobb és kényelmesebb bunkerrel jár együtt. Ugyan ott csak 8 ágy van, de sokkal kevesebb cabin crew is, így ott két körben meg lehet oldani a szünetet. Ezért olykor ha jófej a purser, akár 4 órás alvásokat is engedélyez. 

Mint már említettem ezeken a járatokon három szervizt zsonglőrködünk végig. Business classon az emeleten az egész járatot megállás nélkül végigrobotoljuk. Kezdünk egy reggelivel. Reggeli után az első körös pihenős csapat levonul aludni. Még úgy 45 percig nagyjából nyugalom van, de aztán valahogy elszabadul a pokol. A hívógombok csak úgy világítanak az utastérben mint megannyi apró csillag az égen. Hirtelen mindenki éhes lesz. Én nem értem hogyan. Nemrég fejeztük be a reggelit. Kezdhetjük felmelegíteni a lite bite kajákat. Igen, businessen ezek is meleg full ételek. Pontosabban 3 meleg és egy hideg választék van. Hát én emlékszem arra a Los Angeles járatra, amikor sajnos első körös pihenőn voltam. Mire visszatérek az alvásomból, mintha a trójai falóból ugrott volna elő hirtelen egy horda, úgy követelik a kaját, óriási fejetlenség uralkodik mindenütt. Be is állok gyorsan a kiszolgáló sorba, mert a szerencsésebb kollegák a pihenőjükre készülődnek éppen. Amíg ők vissza nem jönnek a 2.5 órás pihenőjükről, addig mi megállás nélkül próbáljuk kielégíteni Ghandi leszármazottainak curry igényeit kisebb-nagyobb sikerrel. Én már csak arra emlékszem, hogy farkaséhes vagyok miután visszajövök a pihenőmből, de nincs idő enni, mert a call bellek megállás nélkül csilingelnek. A végén már annyira elegem van, hogy dacolok a sok éhes követelődző szájjal, leülök egy lehajtható székre és elkezdem enni az egyik utas kajáját. A másik magyar lány, aki szerencsémre a járaton dolgozik velem businessen szintén követi a példámat és ő is leül kajálni. Közben egyre szaporodnak a call bellek, de ebben a pillanatban egyikünket sem érdekli tovább. Amúgy is már úgy vagyunk vele, hogy amit mi megeszünk, legalább azt nem kell kivinni nekik. Ja mert hiába esznek meg egy valamit, miután befejezték kérnek még egyet 10 perccel később. És akkor ismét ki kell menni először a terítővel, majd második körben az étellel, étkészlettel és harmadik körben be kell seperni a csetresüket. Ezt egyenként végigcsinálni egy örökkévalóságig tart. Főleg mikor baktatok vissza a szennyessel és hárman megállítanak, hogy még kérnek enni. No de sebaj, előbb-utóbb ezzel is végzünk. Legfőképp azért, mert végre kifogyunk a kajából. Ismét van egy 1 óra többé-kevésbé nyugalom. Majd kezdődik az utolsó szerviz, a vacsora/ebéd. Ez a legrosszabb. Először is ketten-ketten mindkét oldalon elindulunk a terítőkkel. Az egyikünk kinyitogatja az asztalkát, a másikunk felrakja rá a terítőt. Arról nem is beszélve, hogy régebbi gyártmányú A380-on az asztalka be van ragadva és alig lehet kihúzni a helyéről. Ezt végigcsináljuk a saját oldalunkon mind a kb 37 utassal. A másik 37-tel a másik oldalon foglalkoznak.  Majd a tálcával együtt kiszállítjuk a választott előételt. Miután ezzel megvolnánk, elkezdjük begyűjtögetni az előételes koszos tányérokat és kivisszük a főételeket. Ha mind megvan akkor begyűjtjük a tálcákat, de a terítőt meghagyjuk arra az esetre, ha esetleg desszertet kérnének. Ha kérnek, akkor megyünk egy kört tiszta evőeszközökkel, majd kiszállítjuk a desszertet. Aztán tea, kávé, likőr. Miközben ők habzsolják az előételt vagy a főételt, addig végig kell rohanni a kenyeres-zsömlés kosárkával is, valamint a boros, pezsgős vödörrel. A kenyeres kosárban van a híres fokhagymás kenyér. Fú azt de sokat ettük két kör között titokban gyorsan elmajszolgatva. Az egy nagyon finom és zsíros egyezségtelen cucc volt, de jól esett egy picit enni belőle. Rengeteg időbe telik befejezni. Általában ez a szerviz tovább tart, mint turistán.