Van egy nagyon jó barátnőm még az egyetemről, aki az Egyesült Államokban él. Meghívott az esküvőjére én pedig örömmel mentem. Az utazásom már nem volt olyan örömteli. Visszafelé inkább Lufthansát választottam. Nem bánom, hogy csak utas voltam és nem kellett dolgoznom, de még így utasként is kikészített az a járat.

Az utazásom valamikor éjfél után vette kezdetét. Nekünk, mint dolgozóknak fent van tartva egy külön becsekkoló szoba, ahol munkaidőn kívüli utazásainkhoz kellett feladnunk a csomagunkat, vagy esetleg várnunk a standby jegyünk megerősítésére. Valami miatt jól odébbküldtek, hogy ne a staff check-in-nél csekkoljak be, hanem menjek ki az állatkertbe és a többiekkel együtt próbálkozzak. Már a check-in-nél megtapasztalhattam az utasközönség színe-javát. A Hindusztáni félsziget apraja nagyja felsorakozott a turista check-in pult előtt mázsás csomagokkal megrakodva. Nem egyenként, vagy netán csak párosával, hanem magukkal cibálták az egész Flinstone családot. Nagyanyó, nagyapó, csecsemő, esetleg Ilonka néni a szomszédból. Ők nem egy hétre készülnek, hanem ha már belépnek a Nagy Almába, akkor az Istenért nem lehet őket onnan kirobbantani többé, viszik magukkal az egész háztartásukat, eszük ágában sincs visszatérni a Gangesz völgyébe. Az egyik bajszos pandzsáb éppen egy óriási tévét próbál felküldeni a szalagon. Udvariasan elküldik, hogy ezt nem itt kell. A csecsemő orrából takony lóg ki, meg a nyála folyik, de az anyukának nincs kedve megtörölni a gyereket, jól van az úgy. Anyuka elfoglalt, éppen a fejét rázogatva magyaráz valamit a férjeurának, aki az ötödik 50 kilós bőröndjüket próbálja ráhányni a szalagra. Gondolom biztos ami biztos a bőröndöt telepakolták curryvel. A csecsemő nyakában aranynyaklánc lóg, mert miért is ne. Nagyanyó ősz haja fenekéig érő fonatban libeg jobbara-balra, időként fejbevágva vele a mögötte álló gyanútlant. A tilaka hangsúlyosan virít a két szemöldöke között, ezzel is jelezvén, hogy hűen követi a hagyományokat. Jaj nem kellene ennyire, ugyanis a hivatalos indiai viselet, a szari oldalt szabadon hagyja a hasat és tapasztalatból mondom, hogy idős, nem túl vékony néninek a táncoló muffin topja nem egy szemet gyönyörködtető látvány. Végignézve a kígyózó soron, ami hasonló jellegű családokkal van tele már megbántam, hogy erre a járatra váltottam jegyet. Ez nem az én világom lesz.

Végre fent vagyok a gépen. Az egyik fiút még véletlen ismerem is, így rögtön közli velem, hogy ne aggódjak, hátul vannak szabad üléssorok, majd foglalja nekem a helyet és átültet. Megnyugodtam, hogy nem kell valami curry szagú feljrázogatós mellett helyet foglalnom 14 órán át. Ki is használtam az alkalmat és hátramenekültem a négy soros ülésre, ahol szépen el is terpeszkedtem és a kaja szerviz után szép pár órás álomba szenderültem. Sötétségre és csöndre ébredtem fel. Szerencsére az összes indiai békésen szunyókált. Kihasználtam a csendet és odaosontam a galleyhez beszélgetni egy kicsit az ismerős sráccal, na meg persze, hogy begyűjtsek egy kis muníciót vörösborból. Legalább félóráig pletykálkodtam és hagytam magara négy üléses egész palotámat, ami egyébként rendesen meg volt jelölve, takarókkal körbeágyazva, kibontott fejhallgatókkal és a táskámmal megpakolva. Ennek ellenére, mire visszasétáltam az ülésemre, már egy harcos indiai nagyanyó bevette a váramat és éppen elterülve a négy ülésen készült kipihenni az ostrom fáradalmait. Jaj ne! Kellett nekem őrizetlenül hagynom a kényelmes helyemet. Illedelmesen megkopogtatom a vállát, és közlöm vele, hogy visszatértem a helyemre, átadhatja. A néni csak mosolyog és motyog valamit a maga nyelvén, nem értem mit. Ő sem érti, hogy én mit mondok. Mégis mit mondanék? Visszatértem a helyemre, amit amúgy már vagy 6 órája befoglaltam és le szeretnék ülni. A néni az összekulcsolt két kezét az arca jobb oldalára helyezi, jelezve ezzel, hogy ő aludni szeretne. Értem én, csak ne az én helyemen. Megrögzötten mutogat, hogy ő álmos és most lefekszik aludni az ülésemre. A végén szépen kitessékeltem onnan. Nem tudom, hogy gondolta, hogy majd ő lefekszik csak úgy valaki másnak a helyére. És én addig álljak vagy mi? Itt még WC-re sem lehet elmenni, mert lecsapnak az ülésedre.

Ugyanezt a járatot utasként megismételtem business osztályon is. Úgy azért nagyon ki lehet bírni :D.