Kétféle cabin crew létezik:

1.  Aki megszállottan pilóta pasira vadászik.
2. Aki tudatosan messziről kerüli őket.

Ezzel jól leegyszerűsítettem a képletet :D. Azért van egy 10%, akinek mindegy. Mármint nem úgy mindegy, hogy röptében a legyet is, hanem ha éppen az csúszik be, akkor nem ellenkezik megrögzötten, hogy márpedig pilótával sohasem, hanem hajlandó adni egy esélyt a dolognak. 

Felmerül a kérdés. Miért vannak ennyien ellene a dolognak? A válasz az életmódban, életformában keresendő. Ez egy olyan foglalkozás, ami sokszor megköveteli, hogy az ember akár napokra távol legyen otthonról, a családjától vagy a párjától. Ez már alapjáraton sokszor bizalmatlansághoz vezethet, ami rögtön megmérgezi a kapcsolatot. Még ha ez a bizalom meg is van, akkor is sokszor hiába. A srác elmegy egy pár napos layoverre, eltölt ott egy éjszakát, a crew együtt vacsorázik, majd elmennek iszogatni. Sok szép fiatal szingli (vagy nem feltétlen szingli) lány rebegteti előtte a számpilláját, rázza neki a csípőjét. Nem nehéz megbotlani. Konkrétan repültem olyan lánnyal, aki a járat elején kinézte magának az FO-t és megmondta, hogy ő a layoveren lefekszik vele. A pasi párkapcsolatban volt, ezt nem is titkolta, dehát az asszony nem tartott velünk. Úgyis lett, ahogy a lány mondta. A visszafelé járaton végigjárta az összes kabint azzal dicsekedvén, hogy mekkorát szexelt a pilótával.

A következőféle pilótatípusok lelhetőek fel Dubaiban (az idősebb, unalmasabb, dagi pilótákat leszámítva):

1. A házas. Ők a pilótafülke meghitt fészkében még lelkesen mutogatnak fotókat a családjukról. A jegygyűrű az ujjukon. Kezdetben tisztességes családfő látszatát keltik. Egy pár hónapon keresztül még jól is viselkednek, majd egyre nagyobb a kísértés, egyre több félreérthető szituáció adódik. Egyre inkább azon kapják magukat, hogy nem is akarnak olyan jók lenni. Még a legszerelmesebb lovagok, legkiválóbb családapák is félrelépnek, ha nem is folyamatosan, de legalább egyszer. Nem nehéz. Távol vannak a családjuktól egy ismeretlen országban, a szituáció pedig adott. Rengeteg a magányos szingli crew lány, akik lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználják ezeknek a férfiaknak a pillanatnyi gyengeségét és dalolva a karjaik közé vetik magukat. Most könnyű azt gondolni, hogy velem ugyan ez nem történne meg, én tudom kontrollálni a vágyaimat. Viszont sosem lehet tudni, hogy mi belőlünk mit váltana ki az adott helyzet.

2. A helyi. Az emirátusi pilóták dupla annyi fizetést kapnak, mint külföldi társaik. Ki is használják pénzügyi előnyüket. Ők mindig gáláns úriemberek és fizetik a piákat, kajákat a layovereken. A bázison kívül ugyanúgy isznak ők is, mint mások. Ez persze olyan haram, hogy Allah szívéhez kapva dőlne ki infarktussal, ha látná. Szívesen randizgatnak fehér, főleg keresztény lányokkal, tudván, hogy jövője ugyan nincs a kapcsolatnak. Ezeknek a vége általában ordítozás, sírás, tányércsapkodás szokott lenni.

3. A barátnős. Ez a típus egy pár hónapra lenyugszik. Hiszen ő kapcsolatban van. Némelyik ilyenkor egész jól viselkedik és tényleg nem kacsintgat más felé. Azonban van akinek csak egy-két hétig tart ez az állapot és hiába van barátnője, újból elkezd vadászni.

4. A házas, de titkolja. Ő aztán nem mutogat képet a családjáról, maximum a kutyájáról. A jegygyűrű gondosan el van rejtve. Általában csak már mikor egy szívfájdító afférbe belebonyolódik a lány, azután tudja meg valaki mástól, hogy mellesleg a pasit esténként otthon egy feleség várja.

5. Szingli nőcsábász. Ezek a legrosszabbak. Ők aztán tényleg mindenkire rámozdulnak, aki szoknyát visel. Nincs menekvés. Nekik mindegy, bárki jó lesz aznap estére. Az a legidegesítőbb, hogy ez a típus jól is néz ki, különben nem menne neki a vadászat. Így nehéz elkerülni a hálóját. Sokszor kitartóan ostromol is. Tudja, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani ahhoz, hogy becserkéssze áldozatát.

6. Szingli, kétségbeesetten barátnőt kereső. Ez a típus kis aranyos, de mégis egy picit olykor szánalomra méltó. Általában nem a leghelyesebb pasikból kerülnek ki, de a kinézetüket sokszor kompenzálják kedves, jóindulatú természetükkel. Így azt a benyomást kelthetik, hogy ők a tökéletes férjjelöltek. Viszont rémunalmasnak hatnak óvatos, kimért karakterükkel, a kalandokat nagy ívben kerülik, legszívesebben csak bekuckolják magukat otthon a TV elé.

Az olasz Pszicho és a naiv lány esete

Még egy Halloween buli előtt történt, hogy a lengyel barátnőm egy csütörtök este jóval 10 óra után felhívott, hogy mindenképpen le kéne neznünk Sho Cho-ba. Kivételesen semmi kedvem nem volt menni, de a hosszas győzködés után végül igent mondtam. A lengyel barátnőm a pasijával és annak egy-két barátjával Uberbe pattanva Scho felé vette az irányt, én pedig utánuk. Nagyon jól szórakoztunk, valami miatt éppen nagyon népszerűek is voltunk aznap este mindketten. Sajnos egy elmebeteg olasz FO-nak sikerült megtalálnia. Addig lófrált körülöttem, míg végül megadtam neki a számomat, azzal a feltétellel, ha elvisz egy nagyon jó olasz étterembe.

Ahogy hazaértem a buliból, már rögtön elkezdett írogatni. Mivel éppen a standby hónapot éltem, így nem igazán voltak fix szabadnapjaim abban a hónapban, ugyanis készenléti állapotban álltam egy egész hónapon át. Másnap ki is hívtak Fokvárosra, így nem tudtam vele találkozni, el kellett napolni a vacsorát a Halloween buli utánra. Akkor azonban el is vitt a népszerű olasz étterembe, ahova egyébként is menni akartam. Én vacsora után kitaláltam, hogy vízipipázni akarok, oda is elvitt. Szóval minden nagyon szép és jó volt (bár nem igazán mozgatott meg a srác, amúgy is csak unalmamban mentem el vele randizni), randi után jó kislány módjára hazamentem aludni. Másnap délben együtt ebédeltem két francia barátnőmmel, közben pedig az olasz pszichopata küldözgeti Whatsappon a legfrissebb mozi előzeteseket, hogy menjünk el aznap este megnézni valami filmet. Hát gondoltam, azért ne már, hogy rögtön találkozzak vele újra, hiszen előző este voltam vele vacsizni, nem láthatom minden este. Így bekamuztam neki, hogy bocsi, de a csajokkal van programom. Oké, megint eltelik egy nap. Arra az estére egy másik pasival beszéltem meg randit. Éppen együtt ebédelek az egyik haverommal, amikor csörög a telefon, ismeretlen szám hív. Felveszem. Az olasz pszichopata búg bele a vonal másik végén. El akar vinni vacsizni. Sajnálom, már van estére programom, így mondom is neki, hogy ne haragudjon, de egy barátommal már megbeszéltem, hogy vele vacsizom. Hát erre ő rögtön azzal jön, hogy mondjam le, szó szerint:

Screw your friends! A fene a barátaiddal, rázd le őket!

Köpni-nyelni nem tudtam. Mondom neki, hogy nem. Már meg van beszélve. Sajnálom. Ó, dehát ez így nagyon szomorú, mert ő másnap reggel repül és akkor nem tudunk találkozni. Mondom, hát akkor majd találkozunk akkor, amikor visszajön. Ó, hát az nem jó, mert én készenlétis vagyok, így nem tudjuk előre, hogy én mikor vagyok Dubaiban. Mondom jó, jó, majd meglátjuk. A pszichopata továbbra is próbál meggyőzni, hogy mondjam le az esti programomat. Nem! Nem mondom le, fogd már fel! Vagy látjuk egymást két nap múlva, vagy csak valamikor máskor, de akkor sem érek most rá. Persze mi történik? Kihívnak egy rohadt hosszú Adelaide-ra (Ausztrália), így tényleg nem érek vissza addig, míg az olasznak a szabadnapjai vannak. Mire visszaérek, csak egy nagyon rövid időt tudok vele tölteni, mert ő másnap korán reggel repül Amszterdamba, így csak megnézünk közösen egy filmet. Adelaide után kapok két szabadnapot, így a pszichopata próbál meggyőzni, hogy én menjek el vele Amszterdamba. Egyrészt ki a franc akar vele bárhova is menni? Összesen két randin voltam vele és amúgy sem tetszett annyira. Másrészt mondom neki, ember, nem legális szabadnapjaim vannak, hanem csak day off on reserve, vagyis csak a készenléti alatt adtak hirtelen két szabadnapot, de hivatalosan nem hagyhatom el Dubait. Ezt nehezére esett felfogni. Mondom neki, figyelj, mire visszaérsz Amszterdamból, még másnap, pénteken van egy utolsó készenléti napom a beosztásomban, bízzunk benne, hogy szabadnapot kapok aznapra és akkor tudunk találkozni (amúgy nem értem minek akartam vele még találkozni :D, szerintem már teljesen belemanipulált ebbe a találkozásba). Kétségbe esik, hogy de mi van, ha mégsem kapok szabadnapot, mert ő utána reggel repül és csak vasárnap este jön vissza. Mit csinálok vasárnap este? Mondom neki, hogy vasárnap este nem érek rá. Már megbeszéltem az egyik francia barátnőmmel, hogy elmegyünk shisházni. Jaj hát én milyen vagyok, hogy folyton a barátaimmal találkozom. Jaj ne idegesítsél már, gondoltam. Mondom neki, hogy figyelj, meglátjuk mit kapok péntekre, és ha semmit, akkor találkozunk pénteken, ha meg adnak valamit, akkor majd megoldjuk valahogy. Ő másnap elmegy Amszterdamba, én pedig élvezem a szabadnapjaimat. Amíg ő távol van, hát nem betolnak utolsó reserve napomra egy rövid idegesítő iráni turnaroundot? Sajnos de. Így nincs mit tenni, míg ő Amszterdamban van, mondom neki, hogy ne haragudjon már, nem én tehetek róla, de a pakisztáni rostering mester kiszúrt velem és adtak egy rövid járatot péntekre, így nem fogok ráérni. Este 9-kor landolok csak vissza Dubaiba, ő pedig másnap reggel megint repül, de amúgy is már van programom péntek estére (mentem bulizni Lénáékkal Barastiba). Erre ő teljes kikészül, hogy dehát én mért nem mentem vele Amszterdamba, mikor volt két szabadnapom és simán elmehettem volna vele. Szerintem teljesen belémmanipulálta ezt a találkozót, mert már lelkiismeret-furdalásom volt és teljesen rosszul éreztem magamat, hogy mindig le kell mondanom. Annyira idegesített már és már annyira nem tudtam mit reagálni, hogy mondom neki, figyelj, tudom, hogy éjfél körül landolsz, nekem pedig másnap délben már a reptéren kell lennem a járatom miatt, de mit szólnál hozzá, ha érkezésed után találkozunk egy teára vagy kávéra. Én nem is értem, hogy egy ekkora nonszenszet miért ajánlottam fel. Tutira belesétáltam egy bűntudat csapdába itt, különben hagytam volna a francba az egészet. Az ajánlatomra tovább manipulál, hát ő nem tudja, hogy mit mondjon, mert én úgyis még százszor meggondolom magamat, mire ő landol Dubaiban. Itt már a teljes lábam benne van a medvecsapdában, nem tudok már kiszabadulni belőle, ez már az a szituáció, amit nem lehet lemondani (attól függetlenül kellett volna). A helyzet a következő: a pszichopata éjfélkor landol, így hajnal egyre megígérem neki, hogy találkozom vele egy teára, de nekem másnap délután járatom van.

Ez még nem minden. Mikor még először közlöm vele, hogy bocs, de adtak egy járatot másnapra, így mégsem érek rá, mi az első reakciója? Jó, jó, akkor az lenne a legjobb, ha miután landolok Amszterdamból, nálam aludnál. Gondoltam mi van? Neked elmentek otthonról? Mondom neki, hát szerintem ez nem jó ötlet. De miért nem? Hát mert például kényelmetlenül érezném magamat. Jó, dehát itt arról van szó, hogy nem tudunk máskor találkozni, és nincs rá módunk, hogy lássuk egymást, csak így. Nyugodj már le haver, akkor majd türelmesen vársz. Majd lesz rá módunk találkozni máskor. Hova sietsz? Nem hajt a tatár.

Igazándiból a teás rövid randi estéjén tök fáradt voltam, legszívesebben lemondtam volna az egészet és mentem volna aludni, de olyan bűntudatom volt, hogy nem mertem offolni. Amikor landol a gyerek, akkor is azt üzengeti rögtön, hogy majd aludjak nála. Már kezdett nagyon idegesíteni. Nem, nem alszom ott. De miért nem? Szépen ott alszom, ő meg reggel majd készít nekem reggelit, majd elvisz haza és onnan megyek a járatomra. Gondoltam magamban, még ha oda meg vissza lennék is érted, akkor sem aludnék nálad úgy, hogy másnap járatra kell mennem. Azt mondja:

-Valami nagyon nem stimmel az agyaddal. Te biztosan a szexre gondolsz, pedig csak arról van szó, hogy máskor nem tudunk találkozni. Nem történne semmi. Én csinálok neked reggelit, majd hazaviszlek kocsival, elkészülsz, és mész a járatodra.

Mondom nem! Úgy döntöttem hajnal 3-kor, hogy a teás randi a végéhez közeledik, közlöm vele, hogy ne haragudj, de nekem pár órán belül kelnem kell, most már ideje hazamennem. Mivel a shisha bár, ahol éppen teázgattunk az ő otthonához volt közel, így abban állapodtunk meg, hogy közös taxival megyünk haza, először én kidobom őt, majd folytatom tovább egyedül, mert én messzebb lakom. Nagyon hamar meg is érkezünk az ő lakása elé. Mivel jön már megint? Menjek hozzá aludni. Úristen, ez sosem adja fel. Itt már nagyon fáradt és ideges is vagyok. Kizavarom a taxiból, hogy menjen már haza, én is megyek az enyémbe. Erre mire hazaérek a következő Whatsapp üzenet vár tőle:

-Utállak!

Oké, gratulálok. Akkor ennyi, többet ezzel nem is kell foglalkozni, gondoltam én. Ekkor, pontosan ebben a momentumban jöttem rá, hogy ez az ember egy pszichopata! Hát ennek meg mi baja van? Így egy normális ember nem viselkedik. Nem is válaszoltam erre a hülyeségre. Hajnal 4-re értem haza, ráadásul aludni sem tudtam semmit egy inszomnia hullámtól, így tök mérges voltam. Másnap 10-kor kellett kelnem, szinte semmit nem aludtam.

Este 9 körül landolok ismét Dubaiban. Épphogy kiszállok a repülőgépről és bekapcsolom a telefonomat, látom, hogy egy rakás üzenet érkezik, ebből egy a pszichopata olasztól. Meg sem nyitom az üzenetet, mert először válaszolok Lénáéknak a Barasti bulival kapcsolatban. Prioritás, prioritás. Hát nyilván nem az olasz volt a toplistán. Amíg még válaszolgatok Lénának, már jön is a következő üzenet a pszichopatától:

-Látom nagyon elfoglalt vagy az esti bulid szervezésével. Jó bulit!

Ez már gondolatolvasó is? Dehát éppenhogy letettem a földre a lábam, máris zaklatni kell? Nincs nekem energiám erre. Nem is válaszoltam.

Másnap este éppen a belga barátunk penthousának teraszán tartottunk BBQ bulit. A buli közben az olasz pszichopata már megint zaklat, hogy mit csinálok vasárnap. Pedig én aztán az Utállak üzenete óta nem írtam neki semmit. Csak a szemeimet forgattam, hiszen már azt is megmondtam neki amúgy is korábban, hogy vasárnap nem érek rá, mert a francia barátnőmmel találkozom shisházni. Ekkor gondoltam, jobb lesz ennek írni egy szakítóüzenetet, különben sosem hagy békén.

-Hello! Remélem jól vagy. Nem akartam eltűnni, de az a helyzet, hogy nem állok készen komolyabb kapcsolatra és lassabban akartam haladni a dolgokkal. Nem akarlak megbántani, így úgy érzem jobb lesz, ha egyedülálló maradok, időt hagyok magamnak és csak saját magamra koncentrálok. Remélem megérted ezt és biztos vagyok benne, hogy megtalálod a neked megfelelő partnert.

-Na jó, beszélnünk kell. Vagyis beszélni akarok veled. Én ezt nem veszem be, fel foglak hívni, amikor visszajövök és te pedig időt fogsz szakítani rám.

-Igazán nem értékelem, hogy egyáltalán nem tiszteled a döntésemet. Szóval az lenne a legjobb, ha békén hagynál. Ég veled.

Még mindig nem állt le. Még erre is válaszolt, hogy márpedig ő tiszteli a döntésemet, csak én félreértem őt. Szerencsére többet nem láttam.

A Tojás és a csinos lány esete

Egyik alkalommal kivételesen emberi időben jövök haza egy járatomról, este 7 körül már szállok ki a crew buszból, sietve lépkedek hazafelé, hiszen fiatal még az este, még simán elcsípek egy ladies nightot aznap éjszakára. Kinyitom a lakásom ajtaját, belépek, a kanapén ott ül a lakótársam, nevezzük Andinak, kicicomázva, mint, aki egy Grammy díjátadóra készül. Fekete, testhezálló ruha tapad csinos, magas, vékony alakjára. Hosszú lábait óriási tűsarkú szandál nyújtja még hosszabbra. Szokásos tömény parfümfelhő veszi körül, mellette elég groteszk látványt nyújt Tojás tömzsi, alacsony, kissé túlsúlyos alakja. Tojás egy pilóta, akit egyébként ismertem én is, de a barátnőimmel sosem kedveltük, mert eléggé egy bunkó, ítélkező természete van. Kinézetre pont egy frissen tojt tojásra emlékeztetett. Nem volt éppen sovány, a nyaka pedig hiányzott, így a feje összenőtt a testével, ahol talán a legterebélyesebb része a hasa volt, majd onnantól ismét zsugorodott kissé, így nem csoda, hogy ezt a becenevet kapta. Ráadásul magas sem volt, legalábbis Andinál jóval alacsonyabb. 

Azzal én tisztában voltam, hogy Andi és Tojás valamennyire jóban vannak, de mindig arra gondoltam, hogy biztos csak arra használja őt Andi, hogy valaki kocsival elvigye vásárolni (ugyanis akkoriban csak autóval lehetett megközelíteni a hozzánk legközelebb eső szupermarketet). Azonban amit én furcsállottam, hogy ő ki volt csípve rendesen, vacsorázni készült menni Tojással. Ez totál meglepett. Nem csak azért, mert Tojás tényleg úgy néz ki, mint egy tojás és a tetejében még modortalan is, hanem Tojást mindeközben a szülőföldjén várta a családja. Természetesen el lehet menni vacsorázni egy fiúval barátként is, nincs azzal semmi gond. Azonban ha én barátként megyek el valakivel vacsorázni, akkor nem öltözök kisestélyibe, magassarkúba és öntök magamra fél liter parfümöt, mintha egy randira készülnék, nehogy a srác félreértse.

Mivel Tojás egy házas pilóta volt, így jogosult volt azon házak egyikére, amiket a cég a családos pilóták rendelkezésére bocsájtott. Itt egy egész területen, az egész lakóövezetben csak crew lakott minden egyes házban. Tehát úgy nézett ez ki, mint egy kisebb pilótafalu. Az összes ház egyformán nézett ki, az összes szomszéd pedig pilóta. Egyik este Andi éppen Tojásnál töltötte az estét a pilótafaluban, ahol ugye Tojás háza is állt. Az ott töltött éjszaka után valahogy elment az idő és Andi késésben volt másnap délután munkába menet. Tojás felajánlotta, hogy kocsival elviszi őt HQ-ba. Állnak ki a kocsival a garázsból, fényes nappal, Tojás pedig rászól Andira, hogy bukjon le az anyósűlésen, mert neki családja van, itt pedig mindenki ismeri és nem akarja, hogy valaki meglássa őket kettesben. Ezen Andi nagyon felhúzta magát és később mérgében írt egy üzenetet a feleségnek, amiben kitálalt mindent a kapcsolatukról. Kedves tőle :D. Bár őszintén szólva Tojás megérdemelte. Tojásék háza körül óriási dráma. Később csak GPS-t bekapcsolva mehetett bárhova is, hogy a feleség nyomon követhesse és óránként be kellett jelentkeznie.

Emirátusi Pilóták

Egyébként, ha nem kellett semmilyen romantikus kapcsolatba kerülni velük, nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a helyi pilótákkal. Szerintem viccesek voltak és meglepően nyitottak. Pláne ha még ittak is és nyugati ruhát viseltek, akkor egész szórakoztató társaságnak bizonyultak.

Volt egyszer egy nagyon jó járatom Bécsbe business classon a Boeingen. Már a járat előtt izgatott voltam, ugyanis a barátnőm, Stefi elvonatozott oda Magyarországról, hogy majd együtt eltöltjük azt a bécsi layovert. Az eligazítószobában már jó kedvem lett. A kopasz kapitány úgy kezdte a briefinget, hogy neki születésnapja van, ezért Bécsben megyünk bulizni. Businessen mindkét másik crew rajtam kívül és a supervisor is pasi volt. Ilyen egyszerű drámamentes járatom még sosem volt. Csak a purser volt kicsit ketyós, de valami miatt ezek a kattant idős arab purserek engem mindig kedveltek, így azzal sem volt gond.

Megérkezünk a hotelbe. Stefi már lent a lobby bárban vár egy pohár sörrel a kezében. Odamegyek hozzá köszönni, természetesen még egyenruhában, miközben az egész crew körülöttem áll, ez meg rámkiabál, hogy igyak már a söréből. Nem ihatok én egyenruhában :D, az tilos. Riportolnának is rögtön.

Hátha már a kopasz kapitánynak éppen a szülinapja van és meg akarja ünnepelni, akkor úgy döntünk mi is, hogy estére a crewval tartunk és együtt bulizunk velük. El is indulunk iszogatni a crewval, szokás szerint az 1516 nevű bárba. Egyik alkalommal Stefivel mi kérjük ki a söröket. A kapitány kitalálja, hogy kérjünk két nagy pitchert. Ha valaki esetleg - mint Stefi - nem tudná, akkor a pitcher egy jó nagy, kb 2 literes kancsó, amibe beletöltik a sört és adnak hozzá poharakat, hogy majd a saját asztaltársaságunknál annyit öntünk magunknak, amennyit szeretnénk. Kikérjük a sört Stefivel. Már mondja is a csapos, hogy akkor 23 euró lesz. Mondom Stefinek, hogy kaparássza elő szépen, nagyon lassan a pénzt, mert szerintem nem kell fizetnünk. Nem hitte el. Ekkor végre megjelenik Khalifa, a 23 éves emirátusi elsőtisztünk, aki rögtön átveszi az irányítást és fizeti is a söröket. Itt még nincs vége a sztorinak. Khalifa fizet, a kopasz kapitány elviszi a kancsó söröket, rám bízza, hogy mi meg vigyük hozzá a poharakat. Megragadok három poharat, mondom Stefinek, hogy ő meg vigye a maradék hármat és gyerünk. Már fordulok meg, de látom, hogy Stefi továbbra is szilárdan ül a bárpult előtti széken, nem mozdul. Mondom neki, gyerünk, menjünk a sör és a többiek után. Erre rámszól:

-Dehát én nem megyek, ezek a poharak üresek. Én nem távozom üres pohárral!

Haha. Felvilágosítottam, hogy azt a ként kancsó sört nem egyedül fogja meginni a kapitány, hanem azok tartalmát fogjuk a poharakba tölteni.

Na de egy kicsit elkanyarodtam az emirátusi pilótáktól. Ez a történet is az akkori lakótársamhoz köthető. Egyik este érkezem haza training college-ból, az éves ismétlő vizsgámról, fáradtan és egyenruhában. A nappalinkban a kanapénkon ül Andi, mellette pedig egy helyi, emirátusi kapitány, akit már ismertem korábbról őáltala. Fáradt vagyok ugyan, de ennek ellenére mosolyogva üdvözlöm a csávót, illedelmesen csevegni próbálok vele és velük, de Andi minden egyes alkalommal az angolul feltett kérdéseimre magyarul válaszol. Mivel az emirátusi kapitány nem tud magyarul és nem akarok bunkó lenni, továbbra is angolul beszélek. Andi ismét magyarul reagál. Ekkor kissé megelégeltem a dolgot, gondoltam végül is nem is az én barátom, nem az én vendégem, ha neki mindegy és ilyen bunkó vele, akkor én sem erőltetem meg magam és folytatom magyarul. Pár hónappal később Andi közli velem, hogy van egy titka, úgyhogy ne mondjam el senkinek, mert még mások félreértenék. Történt ugyanis, hogy az emirátusi kapitány elhívta Andit, hogy tartson vele a 24 órás Nizza layoverjére. A pasi felajánlott neki egy business class jegyet a járatára Nizzába és vissza. Andi azt próbálta bemagyarázni nekem, hogy mivel ők barátok és annyira elfoglaltak Dubaiban, hogy a beosztások miatt szinte sosem tudnak találkozni, ezért a pasi vett neki egy business class jegyet, hogy akkor inkább találkozzanak Nizzában és ott igyanak meg együtt egy kávét, mint két jóbarát, majd Andi pedig a pasi hotelszobájában fog aludni és ez teljesen normális. Na persze, teljesen mindennapi eset. Akkoriban még ráadásul teljesen normális rostereket kaptunk, tehát még csak azt sem lehetett volna ráfogni, hogy a sűrű járatok miatt pont elkerülik egymást mindig. Ennyire naiv még én sem vagyok. Azonban ráhagytam. Én csak jóban akartam lenni a lakótársammal, nekem aztán teljesen mindegy volt, hogy mit csinál a szabadidejében. A legjobb, hogy a lány a járat napjának reggelén elaludt és lekéste a reggeli Nizzát, azonban az emirátusi pasi átfoglalta a jegyét a délutáni járatra, tehát így 12 órára elment Nizzába meginni egy kávét. Ez teljesen normális.