Beszéljünk egy kicsit a muszlimok szent hónapjáról, a Ramadanról. Ez alatt a 30 nap alatt minden egészséges felnőtt férfinak napkeltétől napnyugtáig tilos magához vennie bármilyen ételt és italt. Ennek gyakorlása alól felmentést kapnak a betegek, az idősek, a várandós és szoptató nők, valamint olykor az utazók is. A Ramadan időpontját nem a Gergely naptár szerint számítják, így minden évben egy kicsit előrébb esik, mint az előzőben, tehát olykor nyáron, olykor pedig télen böjtölnek.

Miért találták ki ezt a Ramadant? Miért az egyik legfontosabb muszlim szokás? A Ramadan az iszlám öt pillérének egyike, ami szintén jelzi jelentőségét. Ezzel az aktussal a muzulmánok megemlékeznek a kevésbé szerencsés társaikról, valamint ezzel jelzik hálájukat a Magasságosnak, egyfajta lelki megtisztulást végeznek. A böjtölés által emlékeznek meg arról, hogy Allah kinyílvánította akaratát Mohamednek, nekiadta a Koránt, ő pedig félrevonult egy hegyre böjtölni és meditálni. Étel és ital fogyasztásán kívül a nemi kapcsolat is tilos. Pontosabban házas életet élni tilos, hiszen a nem hazasságon kívüli intim érintkezés egyébként sem megengedett. Az már más kérdés, hogy ezt nem sokan tartják be.

Érdekes, hogy ezt a szokást, mármint a Ramadan kihívásait sok muszlim betartja. Pedig ez nem egy egyszerű feladat, hiszen hatalmas önmegtartóztatást igényel. Mégis rengeteg crewval repültem, akik ilyenkor ténylegesen böjtöltek. Furcsa, néha kiválasztják, hogy az iszlám mely szabályait tartják be, van amit meg ignorálnák. Mik a leggyakrabban elkövetett istenellenes cselekedetek? Házasságon kívüli nemi kapcsolat, alkoholfogyasztás, a napi ötszöri ima hiánya. Mi az, amit viszont  minden muszlim betart? A sertéshús kerülése. Egyébként az ő dolguk, hogy mit tartanak be ebből és mit nem. Van egy muszlim barátnőm, aki hébe-hóba betartja az iszlám törvényeit, éppen amikor kedve van. Egyébként ő is mindig mindent csinált, csak éppen disznóhúst nem evett soha. Engem ebben csak mindig azoknak a muszlimoknak a kétszínűsége zavart, akik szinte megsértődnek, ha véletlen megkínálod őket baconnel és felháborodva közlik veled, hogy ők muzulmánok és a vallásuk tiltja a sertéshúst, de egyébként meg ugyanezek az emberek minden este részegen ugrálnak az egyik legnépszerűbb szórakozóhelyen és gátlástalanul rájhajtanak mindenkire, akit szoknyát visel. Ilyenkor mindig úgy gondoltam, hogy kiválasztják, hogy melyik szokást a legkönnyebb betartani és azzal hevesen védelmezik a hitüket. Sertéshúst nem enni nem igényel akkora áldozatot, mint lemondani az alkoholról és a csajozásról. Viszont mint már említettem, mindenkinek a saját dolga, hogy mit tart be és mit nem, csak ne hördüljön fel, ha véletlen rossz lóra teszek és azt javaslom Koreában, hogy menjünk koreai BBQ-t vacsorázni.

Milyen a böjtölő muszlimokkal együtt dolgozni? Nem egyszerű éhező, morcos arabokkal együtt tolni az igát. Nagy élmény, mikor a pilóta böjtöl, akkor érzed ám magad biztonságban. Némelyik crew pedig annyira komolyan veszi a Ramadant, hogy még csak nem is hajlandó alkoholhoz hozzányúlni, így köszi Ahmed, hogy másoknak kell helyetted koktélokat gyártani és kirohangálni velük a kabinba. 

Egyszer Ramadan alatt volt egy Cairo turnaroundom, vagyis nem maradtunk Cairoban, hanem fordultunk is vissza. Rajtam kívül business-en volt még egy indiai lány, egy sri-lankai  és egy libanoni fiú. Mindkét fiú éppen böjtölt. Ennek ellenére természetesen a libanoni fiú hűen önmagához és a nemzetisége hírnevéhez folyamatosan flörtölt velem. Egyszercsak a szemembe néz, majd hosszas tépelődés után komoly ábrázattal egy ilyet szól:

-You look very good. You only have one thing missing. Nagyon jól nézel, csak egy dolog hiányzik. - Kíváncsian várom, hogy vajon milyen sokkoló válasszal fog előrukkolni - My number. A telefonszámom.

Haha, tipikus libanoni csajozós duma. Azonban hamar észhez tért és kijavította magát.

- De majd csak Iftar után, nem most. (Az Iftar a naplementével kezdődő étkezés elnevezése a napi böjtölés után, vagyis ilyenkor már lehet kicsit lazítani a szabályokon és órási lakomákat csapni). Most ez még haram (vagyis az iszlám által tiltott dolog, tehát az lenne itt a haram, ha az önmegtartóztatás alatt elkérné a számomat).

Tehát ő a böjtölés ideje alatt nem csajozik, majd csak napnyugta után. Ilyenek ezek az arabok :D. Csúcsok voltak ezek a libanoniak egyébként a flörtölős dumájukkal. 

Egyszer éppen Kuala Lumpurban jártam Ramadan alatt. Malajzia egy muszlim ország. Nem annyira szigorú, mint az arab országok, de azért sokan itt is komolyan veszik a Korán írásait. Itt nincsenek zárva napközben az éttermek, mint Dubaiban. Habár Dubai is rengeteget fejlődött az évek során. Mikor odakerültem, akkor Ramadan idején még szinte semmit sem lehetett csinálni. Egy darab szórkozóhely nem volt nyitva, napközben nem lehetett sehol sem enni. Majd az évek során egyre több étterem nyitotta meg a kapuit Ramadan alatt is (habár a legtöbb el volt barikádozva választófalakkal, nehogy a muszlimok megsértődjenek). Az éjszakai élet is beindult és egyre színesebbé vált Ramadan alatt. Ugyanúgy elkezdtek csalogatni a ladies night ajánlataikkal egyes éttermek, bárok és szórakozóhelyek. Viszont még mindig leharapták a fejedet, ha nyílvános helyen belekortyoltál a vizedbe. 

Malajziában nem ennyire szigorúak, így teljesen el is felejtettem, hogy ott is muzulmánok élnek. Valahogy elkerülte a figyelmemet. Az itteni vallásos nők színes kendőkkel takarják le a hajukat, eltérően az emirati csak fekete színű viselettől. Mivel maradt még egy kis helyi pénzem, így betértem a szupermarketbe vásárolni egy pár helyi friss gyümölcsöt és zöldséget. Megláttam a nem muszlimoknak feliratú táblát és hirtelen megkívántam a sonkát. Ja igen, a muszlim országokban a nagyobb szupermarketekben el szoktak választani egy kis részt, ahol nem halal (megengedett) ételeket is árulnak. Egy óriási felirattal: muszlimoknak tilos a belépés! Még akciós is volt a pármai sonka, így lelkesen hozzáadtam a kosaram tartalmához. A kasszánál éppen egy színes kendős hölgy szkennelte be a kosaram tartalmát. Mögöttem már kígyozó sor, a színes kendős hölgy pedig már majdnem minden egyes terméket bepakolt a műanyag szatyorba (Ázsiában és a Közel-Keleten nem divat a környezetttudatosság, így általában több tucat műanyag táskát próbálnak rádsózni), kivéve a pármai sonkát. Az valahogy ott maradt. Kellő távolságból rámutat az ujjával a pármai sonkára és a leghalványabb mosoly nélkül közli:

A másik kedvenceim pedig a böjtölő pizsamás Mohamedek a nagyon rövid kis rögön fordulós járatainkon, amelyeken éppen landolás előtt 40 perccel köszönt be a napnyugta. Én megértem, hogy éhesek, hiszen csak nagyon rövid idejük van kajálni (hiszen mindjárt landolunk). Percre pontosan meg van határozva minden egyes nap, hogy mikortól szakíthatják meg a böjtölést (azaz break the fast). Hagyományosan egy pohár vízzel és datolyával kell kezdeniük az étkezést. Amit a közel-keleti desztinációinkon biztosítunk is nekik az úgynevezett Iftar box formájában (itt megtalálják a datolyát, vizet és egyéb kajákat). Ez maga a rémálom egyébként. Mert ezek az utak általában nagyon rövidek (1-től 3 óráig terjedő hosszúságúak) és éppenhogy van időnk a szervizre (néha nincs, a kabin végében ülőknek már nem jut kávé-tea). Erre az utasok fele böjtöl, és Iftar box-ot kérnek, de azt csak abban a bizonyos időpontban kaphatják meg. Rögtön a Ramadan hónap elején volt egy járatom Szaúd-Arábiába (kb 2-2,5 órás út), ami pont abban az időpontban indult, hogy a szerviz elején még az utasok fele böjtölt, viszont a szerviz vége felé már hirtelen mindenki kajálni akart, mert megszakították a böjtjüket. Na ekkor tört ki a káosz. Ugyanis gyorsan Iftar boxokat is kellett osztogatni a maradék normál kaják mellett. Ilyenkor hirtelen mindenki vizet akart meg kaját. Nem értem ezeket a böjtölő muksókat sem. Miért nem hoznak magukkal kaját és vizet, ha tudják, hogy egész nap  nem esznek, nem isznak és éhesek és szomjasak lesznek, amikor lejár a böjtölési idő.

Azért túl lehetett élni azt a 30 napot. Egyes nappali járatok kifejezetten könnyűek voltak, így, hogy az utasok fele semmit nem kért. A Ramadan lejárta után pedig mehettünk ismét éttermekbe és bulizni.